hétfő, 22 jan. 2018
Te most itt vagy:

Ha még nem döntött az1%-ról!

Bővebben...

Eseménynaptár

January 2018
M T W T F S S
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
February 2018
M T W T F S S
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Ki olvas minket

Oldalainkat 49 vendég böngészi

Statisztika

Tartalom találatai : 662294
Simon Ferenc
Simon Feri
 
forrás: futsal-hungary
 
Köztünk élnek, nélkülük nem lenne futsalunk, de ismerjük-e őket igazán. RiPortrék a magyar futsal szereplőiről.

Simon Ferencet mindenki elismeri, mindenki kedveli, de milyen is Ő, az igazi sportember, mit tudunk róla, honnan indult, mi motiválja?
 
 
 
 
Tudjuk, hogy Budapesten születtél. Hogyan teltek a gyerekkorod a '60-as években?
Budapesten születtem, de mindössze csak három éves koromig laktunk a fővárosban. Erre az időszakra nem igazán emlékszem vissza, de többször meglátogattam a József krt. 41. sz. házban a régi lakásunkat. Szüleim Mözsön építettek családi házat, a gyerekkoromat itt éltem le, és 1982-ig éltem ebben a számomra nagyon kedves faluban. (Később Tolnához csatolták, és ma Tolna város részeként ismert). Itt jártam óvodába, általános iskolába, innen utaztam Szekszárdra a Garay Gimnáziumba, és itt találtam rá életem párjára, akivel 33 éve vagyunk házasok (csak a szembe szomszédig kellett elmennem). Ma is lokálpatrióta vagyok, nem véletlen az egyesület nevében a „Mözs" név használata.


Mikortól kezdődött a kapcsolatod a labdarúgással?
Mint általában minden fiú, a grundon kezdtünk el focizni. Tavasztól őszig, amikor csak lehetett fociztunk. A falu két végén voltak a grundok, a nagy stadionokról neveztük el őket.
Az általános iskolai hagyományok miatt azonban kézilabdáztam. Általános iskolásként az akkori Úttörő Olimpiákon szerepeltünk sikerrel, majd középiskolásként a Mözsi TSZ SK-ban játszottam, büszke vagyok az 1973/1974 megye bajnoki címre, és az OIK (Országos Ifjúsági Kupa) győri országos döntőjére, ahol a Győri ETO, a Vasas és a Szondi SE voltak az ellenfeleink.


Guggoló sor balról harmadik

Katona koromban pedig a Szabadszállás honvéd csapatával (több, akkori ifjúsági válogatottal) a megyei I. osztályban játszottam. Labdarúgóként először hivatalosan a gimnázium csapatában léptem pályára a középiskolás bajnokságban (Szentes Lázárral együtt focizhattam). Akkor megkeresett a Szekszárdi Dózsa akkori ifi edzője, de maradtam a kézilabdánál, a foci továbbra is csak kedvtelés maradt.
Sportvezetőként (edzőként) a főiskolán mutatkoztam be először, amikor utolsó évesként női foci csapatot szerveztem a „postás" lányokból, és megküzdhettünk a tolna megyei női bajnokság éllovasával, az MMG csapatával.

A főiskolai éveidet Győrben töltötted. Milyen volt ott?
Talán életem legszebb időszaka volt. A főiskola (ma Széchenyi Egyetem) gépjármű üzemi szakán szereztem üzemmérnöki diplomát. Fiatalok voltunk, szabadok, kötetlenek. Rengeteg élmény kapcsolódik ezekhez az évekhez. Természetesen a foci most sem maradhatott el, többször hajnalig rúgtuk a bőrt a kollégium beton pályáján. Néhányszor előadás helyett az akkor nem rég épült Sportcsarnokba szöktünk ki játszani. Nagypályán is fociztunk. Egy alkalommal az ETO tizenévesei ellen is játszottunk, kaptunk is egy rendes zakót, de egyetlen gólunkat én szereztem, és erre akkor nagyon büszke voltam.
És mint említettem, itt lettem először és (majdnem) utoljára edző női csapatnál.


A főiskola egykor a kollégium ablakából
 
 
Diploma osztás után

Kérlek, mesélj a családodról! Mit tudhatunk róluk? Hogyan kerültél Szekszárdra, ill. Tolnára?
Mint már említettem, 34 éve lesz, hogy megházasodtam. Feleségem (Lujza, vagy ahogy a játékosok hívják „Mamó") 20 évig vállalkozó volt, ma egy multi cég áruházának logisztikai részlegvezetője. Imádja a sportot, bár Ő maga nem sportolt soha. Amíg anyai szüleink még nem velünk éltek, minden mérkőzésen (női NB I) ott volt, a csapat lelki édesanyja, innen kapta a Mamó elnevezést.
Két szép és okos gyermekünk született. Peti fiúnk Budapesten szerzett közgáz diplomát, jelenleg egy kereskedelmi cég kereskedelmi vezetője, és Budapesten találta meg számításait. Egykori egyesületünkben elnökhelyettesként ténykedett, és volt a valamikori Amatőr Liga Női Bizottságának tagja is. Bogi lányunk, talán nem kell bemutatnom a női futsal rajongóinak, velünk él és Szekszárdon dolgozik, Ő munka mellett szerzett diplomát.
Elmondhatjuk, hogy sportos család vagyunk.



 ... ez a kép nemrégen készült...

Sajnos unokánk még nincs, és szomorú, hogy szüleink közül már csak édesanyám él, Ő velünk van. Szekszárdra az akkori munkáltatóm jóvoltából 1982-ben kerültünk, munkáltatói segítséggel sikerült lakást vásárolnunk. Jelenleg is Szekszárdon élünk. Tolnára  vállalkozóként kerültem vissza, a „Margaréta" elnevezésű élelmiszerbolt hálózatot működtettük feleségemmel az 1990-es években. Ma már csak a sport köt össze a várossal.

Mindig csak a női labdarúgás (futsal) felé éreztél elkötelezettséget?
Igen, de ennek története van.
Onnantól, hogy Bogi kislányként 10 évesen egyszer felhívott a vakációja alatt, és kijelentette, hogy focista szeretne lenni, kezdődött el a sportvezetői „karrierem.


Bogi

Először a Szekszárdi Amazonok csaptában játszott Bogi két évet. Itt kezdte el sportpályafutását Hodován Editke is (ugye milyen nevek?). Igyekeztem vállalkozóként segíteni ezt a csapatot. Két év múlva alapítottam meg a „Margaréta Tolna" csapatát, természetesen Bogira és Editkére építve jó kis csapat alakult, amellyel már a második évben megye bajnokságot nyertünk, és ezt még háromszor megismételtük.



1999 tavaszán már az országos kispályás terem bajnokságban találtuk magunkat. Ez évben alakult meg az első egyesületünk, Tolnai Női Labdarúgó Klub elnevezéssel, később ez az egyesület Szekszárdra költözött, és az akkori támogató nevét vette fel.
Két évig tartott a vállalkozóval az együttműködésünk, nem egyezett a sportról alkotott véleményünk, ezért kiléptem az egyesületből, és ezután kezdődött el a mostani egyesületünk sikertörténete.
Folk Gyuri segítségével, néhány kislánnyal (Bogi, Edit nélkül) vágtunk bele egy új egyesület létrehozásába. 2003-ban indult először nyújtott pályán U15 korosztályú lányok részére az MLSZ szervezésében bajnokság, amibe mi is neveztünk, és ahol azóta is minden évben sikeresen szerepel csapatunk.
Ekkor még nem döntöttük el, hogy melyik szakágat választjuk. 2002-ben  indult el a felnőtt női futsal bajnokság is, amelybe mi 2004-ben kapcsolódtunk be. Ezután határoztuk el, hogy a futsal mellett döntünk, alapvetően két okból:
- egyrészt az akkori játékos létszám alapján ennek volt realitása,
- másrészt megítélésünk szerint jobban „illik" a nőkhöz ez a szakág (hú, most kapok a nagypályásoktól).
Ezt a véleményemet most is tartom, és nem döntenék másként. Ez a játék élvezhető, nézőket vonz, egyszóval szerethető. Olyannyira, és ez válasz a kérdésre, 2008-tól a férfi futsallal is elkezdtünk foglalkozni. A szívem csücske azonban továbbra is a női futsal marad.

A magánéletedben mivel foglalkozol, és ezt hogyan tudod összeegyeztetni az egyre bővülő sportéleti tevékenységeddel?
Igencsak aktuális ez a kérdés. Az egyesület menedzselése, irányítása szabadidőben, munka mellett már régóta ember feletti munkát igényelt. Két éve alkalmazottak foglalkoztatásával próbáltunk enyhíteni a helyzeten, de egy nagyon fontos feladatot nem tudtak megoldani, támogatót találni.
Múlt évtől a TAO támogatás megjelenésével ez a helyzet tovább „romlott", hiszen a pályázaton nyert összeghez az önrészt is elő kellett teremteni, ráadásul a pályázati összeg felhasználása, elszámolása is rengeteg adminisztratív feladattal járt.
Múlt év közepén merült fel bennem a gondolat, hogy erre a feladatra főállásban kell megoldást találnunk. Jobb híján, több hónapos gondolkodást követően, ez évtől elvállaltam munkaviszony keretében az egyesület vezetését. Otthagytam az előző munkahelyemet, ahol megbecsülést, biztos jövedelmet kaptam egy piacvezető áruház  kereskedelmi osztályvezetőjeként. Most a saját munkám sikerétől (nem pedig a TAO lenyúlásával, ahogy egyik internetes honlapon egy primitív személytől származó, primitív megnyilvánulása jelent meg) függ az egzisztenciája a családomnak. Hiszek magamban, és úgy érzem meg tudom oldani ezt a feladatot, és sikerül az egyesület működését szinten tartani, vagy akár javítani.
Azért remélem, kedvenc időtöltésemre, a kertészkedésre is marad némi időm.

Nem mondták még, hogy „őrült" ez a Feri, hogy a női futsallal foglakozik?
Ezt a jelzőt nem emlékszem, hogy hallottam volna, de tény, hogy főleg társadalmi munkában végezve, csak megszállottként lehetett hozzáállni a sporthoz. Most is vannak „őrült" ötleteink. Gyakran mondjuk Folk Gyurival, hogy merjünk nagyot álmodni, és többnyire az álmok meg is valósulnak, kitartó, sok munkával.


A Tolna-Mözs mindig is egy nyugodt, kiegyensúlyozott szigete volt a magyar futsalnak. Rólatok minden jószándékú ember csak jókat mond. Hogyan érted ezt el?
Örülök, ha tényleg ez a vélemény alakult ki az egyesületről. A munkahelyeimen vezetőként mindig alapelv volt, hogy hiteles, következetes maradjak. Fogadjam el az eltérő véleményeket, de ne legyek megalkuvó. Ezen az értékek mentém képzelem el a sportvezetői tevékenységemet is. Az egyesület elnöksége is olyan személyekből tevődik össze, akik támogatnak ebben. Minden partnerünkkel, más sportegyesület vezetőivel korrekt kapcsolatra törekszünk.


Rohamosan fejlődik a hazai futsal és ezen belül a női vonal is. Véleményed szerint mit érhet el ez a szakág?
Előttem már többen megfogalmazták, hogy óriási jövő előtt áll a női futsal. Az elmúlt néhány év igazolta, hogy komoly igény van erre a játékra. Ami a további fejlődést szolgálhatja, az a nemzetközi megmérettetések lehetőségének megteremtése. Óriási motivációt jelenthetne a játékosoknak a nemzetközi tornákon, kupákon és főleg a válogatottban való szereplés lehetősége. Egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy jó pozícióban vagyunk, az MLSZ-nek élre kellene állni a kezdeményezéssel, hogy több nemzetközi szereplési lehetőség legyen. Mi a magunk lehetőségeivel igyekszünk a hagyományos Thelena tornával segíteni, és gondolkodunk egy Közép- Európai kupa létrehozásán.  
A fejlődéshez még szükségesnek érzem a szakmai munka javítását, nagyon kellene a futsal edzőképzés.


Nem titok, elmúltál már 30 éves. Ahogyan visszatekintesz, mire vagy büszke az életben, mit csinálnál esetleg másképp?
Semmit. Amúgy sem szeretek foglalkozni a múlttal. Mint minden embernek, nekem is voltak kudarcaim, sikereim. A kudarcokon hamar túlteszem magam, a sikerek pedig megerősítenek. Pozitív beállítottságú vagyok, és hiszek az elvégzett munkában.
Mire vagyok büszke? Sok mindenre. Elsősorban a családomra. A munkasikereimre, mert azért abból is akadt néhány, és természetesen a sportban elért eredményekre.
Természetesen büszke vagyok azokra, akik nélkül nem érhettem volna el sikereket a sportvezetői pályafutásom során. Bogi lányomra, aki nélkül talán sosem ismertem volna meg ezt a csodálatos világot, a futsal világát. Folk Gyurira, akivel együtt építettük fel ezt az egyesületet, az egyesület elnökségi tagjaira, akik igazi partnerként segítik egyesületvezető munkámat. Büszke vagyok arra, hogy megismerhettem olyan embereket, mint Krám Lehel tanár úr, aki példaképemmé vált, amikor elkezdtük játszani a teremfocit. Kőrösi Mónika, aki hitet adott abban, hogy a női focival érdemes foglakozni, Esterházy Márton, Ragadics Ferenc, akiktől rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, Kasza János, aki bíztatott, Király Gábor, aki segített és Kozma Mihály, aki legutóbb barátjának szólított...és sorolhatnám azokat a sportvezetőket, edzőket, játékosokat, játékvezetőket akikkel sportbarátság alakult ki közöttünk.
Végül köszönöm, hogy ebben a kiváló sportemberekből álló csapatban én is megszólaltattam.

Simon Ferenc